Citromfacsaró - az átértelmezés filozófiája
Régi bölcs mondás, hogy ha az élettől citromot kapsz, készíts belőle limonádét. Mégis csak nagyon kevés limonádét szürcsölő emberrel találkozunk. A legtöbben csak fanyalgó arccal nézik a citromot, és arra pazarolják energiáikat, hogy vágyakoznak narancs vagy eper után, és keseregnek az élet igazságtalanságán.
Most nehéz helyzetben vagyunk. Az élet elég igazságosan mindenkinek citromot osztott: egy olyan fertőzés kényszerít minket mindennapjaink megváltoztatására, amelyik nem ismer országhatárokat, bőrszínt, nemet, iskolai végzettséget vagy vagyoni helyzetet, egyformán fenyeget mindenkit. Bár a fenyegetés igazi nagysága nem a betegség súlyosságában rejlik, hanem abban, hogy megbéníthatja rendszereink működését, miáltal egyre távolabb gyűrűző hatásokkal, jelenleg még kiszámíthatatlan következményekkel jár. De nem a járványügyi fenyegetés taglalása a célom, hanem annak feltárása, hogy hogyan tehetünk szert limonádékészítő hozzáállásra.
A gondolkodás logikája
Bár nem mindig egyértelmű az összefüggés, viselkedésünk hátterében mindig ott rejlenek lelkünk történései: gondolataink, érzelmeink nem megkerülhetőek. Amikor valamit teszünk, tudattalanul végigfut egy program a háttérben, amihez az elemeket a korábbi tapasztalataink, az azok nyomán kialakuló érzelmeink és gondolataink adják. Az esetek jelentős részében ez a program automatikusan lejátszódik, nincs szükség átgondolásra, sem tudatos döntésre. Általában az ismerős, ismétlődő helyzetekben találkozunk ezzel a megoldással. Ezek a szokások rengeteget segítenek nekünk: energiát spórolnak, időt szabadítanak fel. Gondoljuk csak el, ha minden reggel el kellene döntenünk, hogy milyen sorrendben végezzük el reggeli rutinunkat, milyen úton megyünk be dolgozni, és hogyan megyünk fel az irodánkba.
Amikor egy új helyzettel, kihívással találkozunk, nincsenek kész sablonjaink a megoldásra. Ám ilyenkor is keresünk valami ismerőset a helyzetben és megpróbálunk mégiscsak előszedni valami bevált megoldást. Ám ezekkel a megoldásokkal épp az a helyzet, hogy csak bizonyos körülmények és feltételek fennállása esetén működőképesek. Így ilyenkor hasznosabb új utak kipróbálása mellett dönteni. Ám az emberek egyik alapvető tulajdonsága, hogy mivel a megszokott biztonságot nyújt, és az ismeretlen pedig veszélyesnek tűnik, így nem szeretjük a változást. Bár énünk egyik része kalandvágyó, ám ezzel együtt a változás félelmet, bizonytalanságot vált ki bennünk. Különösen igaz ez azokra a helyzetekre, amikor hirtelen, váratlanul és szándékaink ellenére kényszerítenek valamire. Mivel semmi biztosat nem tudunk a jövőről, a jelen kellemetlen érzését, hogy kimozdítottak bennünket a számunkra kényelmes zónából, tetézi a jövő fenyegetésétől való félelem.
Hogyan álljunk neki a limonádékészítésnek?
Mivel az alapanyag itt van- megkaptuk a citromot az élettől, már csak a technikát kell kitalálnunk. Nézzük meg hát a lehetőségeket!
- Először is szánjunk egy kis időt arra, hogy megismerkedünk önmagunkkal! Valóban szakítsunk magunknak egy fél órát arra, hogy átgondoljuk, mit érzünk, hogyan gondolkodunk, milyen lehetőségeink vannak.
- Ha megadtuk magunknak ezt a fél órát, próbáljuk fülön csípni az érzéseinket. Minél többet, minél színesebben fogalmazzunk meg. Félelem, aggodalom, düh, harag, kétségbeesés munkál bennünk? És vajon ezek mellett tetten érhető-e egy kis öröm, izgatottság, kíváncsiság is? Készítsünk egy leltárt az érzéseinkről!
- Ezt követően térjünk át a gondolataink elemzésére! Mi az, ami elsőként eszünkbe jut a helyzet kapcsán? Mi következik ezután! Szedd össze az automatikus gondolataidat, és válogasd ki belőle, amik Rólad szólnak! Vannak köztük ilyenek?- Biztosan kirúgnak! Mi lesz velem? Alkalmatlan vagyok arra, hogy itthonról dolgozzam/ hogy önállóan osszam be az időmet/ hogy a többiek nélkül boldoguljak/ hogy dolgozzam, és mellette törődjek a gyerekek tanulásával, ebédet főzzek…. Ha igen, akkor az emberiség nagyobbik felével kezet rázhatsz. Talán erőt is ad a tudat, hogy nem vagy egyedül.
- Ha mindezeket már átgondoltad, és még mindig erősebbek a negatív érzéseid- miért is múltak volna el?- akkor SZERESD magad. Ez azt jelenti, hogy fogadd el az érzéseidet! Engedd meg magadnak, hogy úgy érezz és úgy gondolkodj, ahogy most teszed. A legtöbb szenvedés okozója néhány törekvésünkben rejlik:
- hogy mindig tökéletesek legyük
- hogy mindig megtaláljuk a tökéletes megoldást
- hogy mások erősnek, sikeresnek lássanak minket
De miért is kellene ilyenek lennünk? Ha alaposabban belegondolunk, egy magunkra kényszerített pályán akarunk mozogni, ahelyett, hogy hagynánk, hogy meglássuk a saját utunkat.
- Fordítsuk meg a játszmát: ne azt nézzük, hogy milyennek kellene lennünk (hogyan kellene éreznünk és gondolkodnunk adott körülmények között), hanem nézzük meg, hogy mit érzünk, milyen gondolataink, véleményünk, megoldásaink vannak. És ezt követően koncentráljunk arra, hogy mit lehet ebből kihozni. Mint a jó háziasszony: megnézi mi van otthon a spájzban, és abból főz egy finom vacsorát.
- Ehhez van egy egyszerű, de energiát és kitartást is igénylő lehetőségünk: értelmezzük át a helyzetet. Józan tanácsnak tűnik, hiszen a helyzet nem valószínű, hogy a két szép szemünkért megváltozik. Nézzük meg, hogy milyen más jelentést adhatunk a velünk történő eseményeknek! Ehhez útravalót A másképp gondolkodás szabadsága című cikkünkben találsz.
- Végezetül néhány megelőző intézkedés (egy kis útravaló a jövőbeni fenyegetettség-érzés csökkentésére). Általában jobb megelőzni a bajt, mint megbirkózni vele, így nem árt, ha már rendelkezünk néhány eszközzel kihívások esetére.
- Iktassuk be az életünkbe, hogy minden nap átgondoljuk a velünk történő eseményeket. Ehhez a legjobb időpont reggel, felkelés után- ilyenkor előre tudunk nézni, hogy mire számíthatunk aznap, vagy este lefekvés előtt- ez inkább a nap értékelésére alkalmas időpont. Mindkét megoldás jó, kinek-kinek magának érdemes eldönteni, hogy mi válik inkább hasznára: a tervezés vagy az értékelés. Lehet váltogatni, vagy mindkettőt alkalmazni is. A lényeg a rendszeres, tudatos gondolati munka.
- Ha már kialakult a rendszeresség, törekedjünk arra, hogy életünk eseményeit több szempont szerint elemezzük. Mi az, amivel elégedett vagyok? Mi mehetett volna jobban? Minek örültem? Mi rémített meg? Mit kellett volna másképp csinálnom?
- Ha már ebben is rutinosak vagyunk, már csak egy lépés van hátra: milyen más lehetőségek jönnek szóba? Ez akár a tervezésnél is (ún. kontingencia-tervezés), de az értékelésnél is nagyon hasznos gondolati játék. Ezzel ugyanis kialakul az alternatívákban gondolkodás, ami hosszú távon a váratlan helyzetekben színes repertoárt ad a kezünkbe.
Így az is eszünkbe fog jutni, hogy a citromból lehet limonádét készíteni.