Ne vedd személyes támadásnak a sértegetést!
Hát akkor minek vegyük?
Hisz minket bántott meg a szavaival, hisz velünk veszekedik? Ennek ellenére azt gondolom, hogy ne vegyük személyes támadásnak a sértegetést! Nem is biztos, hogy nekünk szól! Az emberek bármitől lehetnek frusztráltak.
Sajnos van az embereknek egy rossz tulajdonsága, az, hogy másokon verik le a bánatukat, feszültségüket, ezt úgy hívjuk, hogy frusztrációs lánc.
Nagyon jópofa rajzot találtam erről az interneten. Ezen láthatjuk, hogy apuka megkapja a „beosztását” a főnökétől, ettől természetesen frusztrált lesz, és ezt a frusztrációt magával hordozza, azaz hazaviszi. Ott találkozik párjával, – akit elvileg a legjobban kell, hogy szeressen a világon, – és továbbadja ezt a feszültséget neki. Nos, ettől anyuka is befeszül, hisz nem érzi jogosnak a stílust és így ő is ingerültebben szól szerelmük gyümölcséhez, Mancikához. Mivel Mancikának nincs kistestvére, akin levezethetné a benne felhalmozódott dühöt, így azt rázúdítja a cicájára. Sokszor ez a cica vagyunk mi, akire a másik ember ráönti a benne felhalmozódott feszültséget.
A következő történet szépen alátámasztja a fenn leírtakat:
Egyik tréningemen mesélte egy résztvevő hölgy, hogy a következő történt vele: „Vezetőként dolgozom, és hát nehéz nap volt, a munkatársaim felbosszantottak, nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerettem volna, stb. Hazaérve „kicsit feszkós” voltam én is, és nekitámadtam a férjemnek, a gyerekeknek. A férjem egy ideig jól tűrte a belőlem kiáradó feszültséget, majd egyszer csak odajött hozzám és azt mondta: drágám, gyere velem az előszobába kérlek, vedd fel a cipődet és a kabátodat. Hová megyünk, kérdeztem én. Nem „megyünk”, csak te „mész”, mondta ő kihangsúlyozva a „megyünk” és „mész” szavakat. Én, hová? – kérdeztem tőle. Vissza a munkahelyedre. Majd, ha lenyugodtál, akkor gyere csak haza. Nekünk ilyen hülye anyuka nem kell. Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen mit is csináltam. Azokkal az emberekkel veszekedtem a saját problémáim miatt, akiket a legjobban szeretek.
Valószínű, hogy minden ember „feszkója” mögött egy történet áll, éppen ezért gondolom, hogy ne vegyük személyes támadásnak a sértegetéseket, főleg akkor ne, ha nem adtunk okot rá, vagy akkor, ha a cselekedetünk súlya nincs egyensúlyban a kapott reakcióval.
Nem tudhatjuk, hogy mi a baj, mi csak elszenvedjük a minket ért támadást.
Próbáljuk meg elengedni az egészet, majd ezt követően tudunk választani egy kommunikációs technikát, amivel megoldjuk a nehéz helyzetet. A lehetséges kommunikációs technikákról online tréningünkben tanulhatsz bővebben, az alábbi linkre kattintva bele tudsz nézni ingyenesen, hozzáférsz egy órányi anyaghoz.