HOT - Home office túlélőkalauz

Az otthoni munkavégzés vonatkozásában sok tényező nehezíti a helytállást, és akadályozza meg, hogy a hatékonyak lehessünk. Még azoknak is, akik rendszeresen dolgoznak otthon vagy otthonról, sokszor extra energiát kell mozgósítani, hogy koncentrálni tudjanak. Még nehezebb azoknak átállni az otthoni üzemmódra, akiknek ebben nincs gyakorlatuk.

Okok és okozatok: a megértés az első segítség

A megszokott környezetünkben számtalan külső tényező segíti a struktúra tartását: bejárunk egy munkahelyre, szervezett programok töltik ki a napot, és a kollégák is gondoskodnak arról, hogy elfoglaltak legyünk. Amikor ezek a keretek fellazulnak, szétesnek, előjönnek azok a nehézségek, melyek eddig a külső rendező elvek miatt rejtve voltak. Ezek legfőbb oka a személyiség működésében keresendő.

Viselkedésünk szokások köré épül, melyek megkönnyítik életünket: energiát spórolnak, csökkentik a döntéshozatalok számát, segítik, hogy „tudattalanul” menedzseljük napi rutinfeladatainkat.

A szokások „bekapcsolásához” azonban szükséges egy kiváltó inger, egy megfelelő környezeti vagy belső, pszichés feltétel. Ezek a jelenlegi, drámaian megváltozott keretrendszerben nagymértékben megváltoztak: a külső ingerek megszűntek vagy jelentős mértékben átalakultak, így ezek a szokások nem aktiválódnak. Így a szokások életünket megkönnyítő segítségére már nem számíthatunk. Vagyis ki kell alakítanunk egy teljesen új szokásrendet.

Ebben nem csak az okoz nehézséget, hogy szinte nulláról kell kezdeni, hanem az is, hogy alapvetően rugalmatlanul állunk a változásokhoz. Kényelmetlenül érezzük magunkat minden olyan helyzetben, amikor fel kell adnunk az ismerős viselkedésmintákat. De jó, ha tudjuk, hogy a kereteinktől való eltávolodás a tanulás egyik legnagyobb titka: akkor fejlődünk, ha el tudjuk hagyni a komfort-zónánkat.

A szétzilálódott napirend miatt sokkal nehezebb fókuszáltnak maradni. Figyelmünk szóródik- főleg az aggodalom rabolja el energiáinkat. Ha a tevékenységekre koncentrálunk a belső őrlődés helyett, akkor sokkal könnyebb megtartani a kiépített rendszerünket.

Gondot okozhat az is, hogy nulláról kell kialakítanunk egy másik rendet, amihez igen kevés kapaszkodónk van, hiszen hosszú időt csak hétvégeken vagy szabadságunk alatt töltünk otthon, szeretteink körében. Ráadásul akkor nem kell teljesítményt felmutatni, lazább az életünk. Nézzük meg, mit tehetünk azért, hogy a kényszerotthonlét idejét hatékonnyá, sőt akár élvezetessé tegyük!

Találjuk meg a jót a helyzetben!

Ehhez egy kicsit át kell alakítani a gondolkodásunkat, aminek „béke időben” is nagy hasznát vesszük. Gondolkodásunkban szintén szokások uralkodnak, és csak ritkán kérdőjelezzük meg automatikus gondolatainkat. Azonban, ha rászánunk egy kis időt és energiát, könnyen találhatunk ugyanarra a jelenségre más magyarázatot. Az otthoni kényszertartózkodásra gondolhatunk úgy, mint egy kihívásra- vajon hogyan állunk helyt egy hirtelen és drámaian megváltozott helyzetben? Hogyan tudjuk ugyanazokat az elvárásokat teljesíteni más körülmények között? Vajon milyen eszközeink vannak arra, hogy adaptálódjunk?

Pozitív lehetőségek

A munka okozta kihívások mellett a családdal való szoros együttélés és az ő kihívásaikkal való megküzdés is próbatételt jelent. Azonban a szokásosnál lényegesen több együtt töltött idő lehetőséget teremt arra, hogy megismerjük szeretteinket olyan környezetben, melyben ritkán látjuk. Megfigyelhetjük, gyermekünk hogyan tanul. Mi okoz neki nehézséget, és mi az, amivel könnyen boldogul? Látjuk a küzdelmét, és soha nem tapasztalt módon állhatunk mellette, támogathatjuk.

Mivel nem töltünk időt a munkába való bejárással, illetve szabadidős elfoglaltágainkból is le kell mondanunk néhányról, sokkal több időt szakíthatunk magunkra és szeretteinkre.  A rohanó hétköznapokban hányszor sóhajtunk fel: ha egy kicsit több időm lenne! Most megkaptuk ezt az időt, és csak rajtunk áll, hogyan használjuk fel.

Mi lehet megoldás?

A hirtelen jött változással való megbirkózásban érdemes több fronton is erősítenünk. Egyrészről próbáljuk meg minél tudatosabban szervezni és kézben tartani az életünket! Ne hagyjuk, hogy az események sodorjanak minket, hanem cselekedjünk megfontoltan!

Legyen rend bennünk és körülöttünk! Alakítsunk ki napirendet, amit aztán igyekezzünk következetesen követni! Vigyázzunk arra, hogy személyes környezetünk rendezett legyen, ne maradjon piszok, szemét, mosatlan edény körülöttünk.

Ne hagyjuk, hogy az események elszigeteljenek minket rokonainktól, barátainktól! Törekedjünk rendszeres kapcsolattartásra! Ezekben a nehéz időkben sok ismerősünknek lehet szüksége a szokásostól eltérő támogatásra, amiben mi is szerepet vállalhatunk. Mivel több időnk marad érdemi tevékenységeinkre, megírhatunk rég halogatott leveleket, lebonyolíthatunk elnapolt hívásokat.

A halogatott teendők más területeire is szakíthatunk időt: elolvashatunk olyan könyveket, melyek már régóta állnak a könyvespolcon, megfőzhetünk ételeket, melyeket már régen bejelöltünk a szakácskönyvben, és elővehetjük a karácsonyra kapott társasjátékot, amivel valamiért eddig még nem tudtunk játszani.

A lényeg az, hogy a lehetőségre irányítsuk a figyelmünket, és ne a korlátokra, melyeket a helyzet állított elénk!