3 KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCS, HA ORVOSHOZ MÉSZ
A kimondott szónak súlya van, így egyáltalán nem mindegy, hogy mit mondunk a másik félnek, hogyan fogalmazunk, miként beszélünk vele. Az alábbi tanácsok remélem segítséget adnak neked is, ha orvoshoz kell fordulnod. A segítséget az orvos szemszögéből nézve abban látom, hogy az orvos könnyebben megértse milyen problémákkal küzdesz, igazából mi is a bajod. Neked pedig segítség, hisz könnyebben kapsz támogatást a gyógyulásodhoz.
(Nem tudom tudjátok-e, hogy a nevem előtti „dr” az orvosi végzettségemre utal. Mielőtt a kommunikációs trénerség útjára léptem én is orvosként tevékenykedtem egy kis ideig. Így kiemelkedően fontosnak gondolom az orvos-beteg találkozás kommunikációját)
1. „Beszélj kevesebbet, de mondj el többet!”
Vannak, akik egy egyszerű kérdésre Ádámnál és Évánál kezdik a történet elmesélését, hiába szakítja félbe az orvos, akkor is visszaugrik az elejére. Olyan ez, mint aki csak a kályhától indulva tudja elkezdeni a táncot.
Einstein óta tudjuk, hogy az idő relatív, és ez így van például egy szakrendelőben is. Amíg várakoznak a betegek arra, hogy sorra kerüljenek, nagyon lassan telik az idő. Mikor végre bekerülhetnek orvosuk elé, észre sem veszik, hogy mennyit beszélnek. Természetesen egy ideig türelmesen hallgatja az orvos, azonban mivel tudja, hogy még nagyon sokan várnak kint, kezd elfogyni a türelme és félbeszakítja betegét. Ez esetleg azt a képzetet váltja ki a betegben, hogy meg sem akarták hallgatni. Ez természetesen nem igaz, hisz azt az orvos is tudja, hogy mennyi előnye van, ha egy beteg őszintén elmondhatja problémáit, bajait és az megértésre talál. Nincs is ezzel semmi gond, csak az idő szorít.
Tekintettel kell lenned jó betegként betegtársaidra és orvosodra is. Éppen ezért azt javaslom kedves, hogy készülj fel a találkozásra. Előre tervezd el, miről is szeretnél beszélni orvosoddal, és egyáltalán nem szégyen, ha készítesz a főbb gondolatokról egy kis vázlatot, skiccet, amely elővéve „puskaként” szolgálhat, mint az iskolában annak idején. (Bár ott tilos volt, itt kimondottan hasznos lehet.)
Az orvos kérdéseire próbálj meg tömören, röviden válaszolni. No persze a tömörség is mindenkinek mást jelent, ezért forduljunk több ezer éve élt retorikusainkhoz, akik azt mondták, hogy egy mondat akkor könnyen érthető, ha körülbelül 13 szónál nem tartalmaz többet. (Természetesen régen is voltak, akik szerettek hosszasan beszélni, gondoljunk például Cicero híres vagy inkább hírhedten hosszú körmondataira.)
Nem kell fölöslegesen magyarázkodnod sem, az orvos úgyis megkérdezi azt, ami információra neki szüksége van. Hagyd bátran, hogy ő irányítsa a beszélgetést.
2. „Ne hallgass el fontos információkat!”
Másrészről komoly gondot okoz egy beteg gyógyításában, ha a kezelőorvosa nem kap elegendő információt, illetve a fontos részletek elhallgatásra kerülnek. Egy orvos sohasem azért tesz fel kérdéseket, mert például kíváncsi, hanem mert szüksége van ezekre az információkra a gyógyításhoz. Elképzelhető, hogy egy némely kérdés furcsának tűnik, de akkor is kell rá válaszolnod, mert fontos információt rejthet a válasz.
Egyik neves professzor mesélte, hogy ha nem boldogult a betegséggel, akkor még alaposabb anamnézist vett fel, ami azt jelentette, hogy még egyszer kikérdezte a betegét még alaposabban.
Ezért kérlek, hogy bátran válaszolj orvosod kérdéseire, ne hallgass el semmit, hadd döntse el az orvos, hogy egy információ fontos, avagy sem a betegség szempontjából. Legfeljebb, ha nem érted, hogy erre kérdésre miért van szükség, akkor bátran kérdezd ezt meg kezelőorvosodtól.
Egy másik ok lehet, amiért a betegek elhallgatnak az orvos számára értékes információkat ez pedig a szégyenérzet.
A beteg nem akar válaszolni a feltett kérdésre, mert szégyell róla beszélni, vagy szégyelli a szegénységét, a tájékozatlanságát, vagy szégyell róla több ember előtt beszélni.
Ilyen esetben bátran kérd meg orvosodat, hogy teremtsen lehetőséget a négyszemközti beszélgetésre. Továbbá hidd el, hogy egy egészségügyi dolgozó nem minősít téged negatívan, nem néz le tudatlanságod, szegénységed stb. miatt.
3. Ha valami nem világos, bátran kérdezz!
Aki kérdez az értékes információkat kap, aki nem, az könnyen téves következtetésre juthat, félreértheti az utasításokat, mellékvágányra tévedhet, stb. Ezért kérlek, hogy, hogy bátran kérdezz kezelő orvosodtól!
Természetesen, amikor mindent megértesz első szóra, akkor nem kell kérdezni. Sokszor van azonban olyan helyzet, amikor nem egészen világos az, amit az orvos kér, betegei mégsem tesznek fel kérdéseket. Vajon miért nem?
Több oka is lehet. Például azt gondolod, hogy az orvos értetlenkedésnek veszi és ezzel őt bosszantod, felidegesíted. Bár való igaz, hogy egyre kevesebb idő jut egy betegre, egy orvos számára mindenképp fontos, hogy a betege pontosan betartsa a kért utasításait. Javaslom ilyenkor a pontosító kérdéseket, például így:
- „Ezek szerint a főorvosnő arra gondolt, hogy…” ,
- „Ha jól értettem akkor…”,
- „Vagyis akkor nekem…”
…és így tovább.
Attól függően, hogy milyen szóval kezded a kérdő mondatot, kaphatsz rövid válaszként egy „igen”-t, vagy „nem”-et, illetve hosszabb választ is. Amennyiben kérdéseidet kérdőszóval kezded, („miért, hogyan, mikor”) akkor hosszabb választ kapsz, ha igével, akkor valószínű, hogy rövidet.
Ezért, ha szeretnél bővebb információhoz jutni, akkor érdemes kérdőszóval kezdened a mondatot. Ezt hívjuk „nyitott” kérdésnek. Amely kérdésre pedig igennel vagy nemmel tud csak válaszolni az orvos azt „zárt” kérdésnek nevezzük.
Gyakran használnak a betegek un. „szuggesztív kérdéseket is, amely így hangzik:
- „Ugye nem lesz komoly következménye…”,
- „Ugye nem probléma, ha …”
Ezekben a kérdésekben szinte benne rejlik a várt válasz is. „Dehogy, ne aggódjon…” stb. Helyesebb, ha így kérdezünk:
- „Milyen következményei lehetnek…?”
- „Mekkora probléma lenne, ha…”
Előfordulhat, hogy nem kapsz megfelelő választ, ha egymás után több kérdést teszel fel. Ilyenkor az orvos lehet, hogy csak az elsőnek feltett, vagy a legutolsónak feltett kérdésre válaszol. Kérdezz hát egyszerre csak egyet, majd a kapott válasz után tedd fel csak a következő kérdést.
Bátran használd- ha szükségét érzed – az un. „negatív rákérdezést” is. Ez azt jelenti, hogy kérdezz rá olyan témákra, amelyek a te számodra kellemetlen választ eredményezhetnek, illetve kérdezz rá akár a téged ért sérelmekre is. Például:
- „Doktor Úr, miért nem engem hívott be, úgy tudom én következtem volna?”
- „Szeretném megkérdezni, hogy miért nem tájékoztattak időben…?” stb.
Ha túlzottan kellemetlen témát érint a kérdés, akkor vezesd be egy kis előzetes magyarázattal, vagyis indokold meg, hogy miért fogod ezt vagy azt megkérdezni.
- „Tudom, hogy kellemetlenkedésnek tűnhet, – bár nem annak szánom, – de szeretném megkérdezni, hogy miért nem engednek haza még most sem ígéretük ellenére?
Remélem tudtam segíteni egy kicsit abban, hogy orvosoddal eredményesebben zajlódjon a találkozód.
dr. Mosonyi Tamás s.k. (s.k.= sikeres kommunikáció)