AZ 5. PRÍM SZÁM ÉS AZ ELŐADÁS VAGYIS „11” GONDOLAT A SIKERES ELŐADÁSHOZ
Munkánk során gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy előadást kell tartanunk akár tudományos rendezvényeken akár kevésbé tudományosokon. Természetesen fontos azonban, hogy az előadás jól sikerüljön. Az eredményességhez nem elegendő a tudományos adatok – vagy kevésbé tudományosak – úgy mond tényszerű közlése. Kimondottan jót tesz az előadásunknak, ha felöltöztetjük kommunikációs eszköztárunk felöltőibe. Amennyiben feldíszítjük retorikai 5letekkel, ha jól alkalmazzuk a testbeszéd fogásait, egész csinos kis előadást rittyenthetünk.
Nézzünk egy két ötletet, ami sikeresebbé teszi előadásainkat és ezáltal minket is.
Legelőször is tisztázzuk önmagunk és az előadás viszonyát.
Négy szempontot vizsgáljunk meg:
- Elő kell adnom, de nem akarok. Sajnos kell, muszáj, kötelező, mivel hozzátartozik a munkámhoz, vagy utasít rá a főnököm stb., de nekem ez akkor sem tetsző cselekedet!
- Elő kell adnom, na jó, de nem szeretek szerepelni. Nem vagyok én színész!!! Nekem kérem gátlásaim vannak kiállni emberek elé.
- Elő kell adnom és szeretném is, ha jól sikerülne. Ezért megteszek minden tőlem telhetőt.
- Elő akarok adni, mert szeretem megmutatni, hogy mit tudok. (azaz: mivel foglalkozom, mit kutatok, milyen eredményekre jutottam, stb.)
Akik az egyes és kettes szinten vannak, azoknak érdemes elgondolkodni azon, vajon miért van ekkora ellenállás vagy félelem bennük a nyilvános szerepeléssel szemben?
Szerencsés esetben személyiség-fejlődésünkben már eljutottunk a hármas vagy négyes szintre. Ekkor már nem lehet semmi baj, egyenes az út a sikerhez, feltéve, ha rendesen fel is készülünk. A sikert sajnos 9O%-ban a felkészülés határozza meg! Ha valaki még nem gyakorlott előadó, érdemes tükör előtt gyakorolnia, ennél ezerszer jobb hatásfokú a kamerás felvétel és visszanézés, de akár meg lehet kérni egy gyakorlottabb előadót, hogy hallgasson meg bennünket és mondjon véleményt. Természetesen a leghatékonyabb megoldás egy prezentációs tréningen való részvétel. 😊
Bárhol is tartunk előadást, mindig tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:
- Mi a célom az előadással?
- Kik lesznek a hallgatóságom és vajon ők mit várnak el tőlem?
- Mit kérdeznének tőlem a hallgatók a témával kapcsolatban?
- Milyen szemléltető eszközöket használjak?
Nehogy kárba vesszen a befektetett energia és munka,
Tegyük fel, hogy ezekre a kérdésekre helyesen válaszolunk, és elkészíthetjük az előadás anyagát. Ezt az anyagot azonban elő is kell tudni adni.
Lássuk milyen előadási módok közül választhatunk?
- Felolvassuk a beszédünk szövegét.
- Kívülről megtanuljuk és felmondjuk.
- Készítünk egy vázlatot, amit kívülről megtanulunk.
- Vázlatot készítünk, amit használunk.
Ad1.: A felolvasásáról az a véleményem, hogy gyáva és unalmas megoldás. Ezért rossz hatékonyságú is lesz. Kivételt képeznek egészen kivételes alkalmak, például amikor nagyon fontos személyiségek nagyon fontos bejelentéseket tesznek és ezt a nagyon fontos TV vagy Rádió közvetíti. Felolvashatjuk továbbá a hosszabb idézeteket is.
Érdekes módon az akadémiai székfoglalón kötelező a felolvasás. No de azért ide el kell jutni. Én egyszer már eljutottam oda, igaz csak nézőként. 😊
Ad2.: Akár be is magolhatjuk az előadás anyagát, majd szépen iskolás módon felelünk belőle. Ez sajnos élettelennek tűnik, mint Sztálin szobor a balettkarban, továbbá a szöveg elfelejtésének félelme beárnyékolja az előadást.
Ad3.: A harmadik változatban már csak az előadás vázlatát kell megtanulnunk kívülről és erre, mint csontvázra építjük fel előadásunkat. A vázlat felejtésének lehetősége azonban itt is fenn áll.
Ad4.:
A negyedik pontban említett írott vázlatot ajánlom legjobban a magam részéről. Nem feleltjük el a szöveget, ami növeli a magabiztosságunkat és a dia vagy kézben tartott kis kártyák megfelelnek a vázlatnak.
Szemléltessünk!
Az emberek többsége képekben gondolkodik. Ha látják és hallják is egyszerre az anyagot, akkor nagyobb valószínűséggel több marad meg a fejükben az előadásunkból. Gyönyörű szép színes diákat használhatunk a PPT adta lehetőségeknél. Éljünk ezzel a csodálatos eszközzel, ha van rá módunk és a közönségnek igénye. A diaszerkesztés szabályairól most nem szeretnék szólni, azt majd egy másik cikkben vesézzük ki, azonban adok egy két megfontolandó tanácsot a projektorral kapcsolatban:
- A túlzott elsötétítés lehetőséget nyújt a közönség soraiban némi szundikálásra.
- A sötét végett én sem látom a közönség reakcióit.
- A különleges effektek elvonhatják a hallgatóság figyelmét a lényegről.
- Ha sokat babrálunk a számítógéppel, nem lesz időnk a hallgatóságra figyelni.
- A technika ördöge nem alszik, de még csak nem is álmos, mindig próbáljuk ki a technikát az előadás előtt! („próbáld ki előtte, nem lesz gond alatta”)
- Hagyjunk elég időt a közönségnek, hogy nyugodtan el tudja olvasni az ábrák szövegét!
A kevesebb több!
Nem kell mindent elmondanunk, pláne a diára ráírnunk. Egy előadásra legyen az a jellemző, hogy az ismeretanyagunk 1O%-t mondjuk csak el, a 9O%-t hagyjuk meg a kérdésekre. Igy aztán lesz mit kérdezniük és mi könnyedén tudunk majd válaszolni. Mi tudjuk, hogy pont azt fogják kérdezni, amit kihagytunk, hisz azért hagytuk ki. Igy a téma nagy tudású szakértőjének a szerepében tetszeleghetünk.
Hogyan építsük fel az előadás szerkezetét?
Az előadásunk szerkezetét tekintve három részből álljon: bevezetés, tárgyalás, befejezés. Ilyen egyszerű! Ismerős, ugye? Mintha már tanultuk volna valahol. A lényeges dolgok soha nem változnak. A bevezetésben elmondjuk, hogy miről fogunk beszélni, a tárgyalásnál elmondjuk, amit el kell mondanunk és a befejezésnél elmondjuk, amit eddig elmondtunk.
A bevezetés és befejezés az előadás maximum 1O%-át tegye csak ki.
A jó nyitás fél győzelem.
Aki meggyőző akar lenni, annak szimpátiát kell ébresztenie környezetében. Igy már az előadásunk legelején teremtsünk pozitív légkört! Legyen a kezdésünk határozott!
Meggyőző az, aki hihető, hihetőnek az hat, aki biztos fellépésű! Használjunk különböző nyitási technikákat, de erről szintén majd egy másik cikkben.
A lényeg: a lényeg.
A tárgyalási részt az alapján építsük fel, hogy mi a célunk a hallgatóságunkkal.
1. (csak) informálni akarom a hallgatóságomat
2. Szeretném elfogadtatni nézeteimet
3. Érzelmeket is szeretnék ébreszteni a hallgatóságban
4. Cselekvésre akarom ösztönözni őket.
Vagyis, ha sikerül a nézeteinket elfogadtatni és hozzá a számunkra megfelelő érzelmeket kiváltani, akkor nagyobb az esélyünk arra, hogy megteszik, amit kérünk.
Egyszer minden véget ér.
A befejezés legyen rövid összefoglalása a hallottaknak. Soha ne mondjuk, hogy “köszönjük a figyelmet”, ez olyan kommersz!!!…hiszen ha elég érdekesek voltunk, akkor ők tartoznak köszönettel nekünk, nem pedig mi nekik. Ehelyett zárjuk az előadásunkat egy “nagyerejű” zárógondolattal, hadd durranjon.
Ahhoz, hogy előadásunk megfelelően hatásos legyen megfelelő köntösbe kell öltöztetni szavainkat. Ehhez nyújtanak segítséget a következő retorikai 5letek:
Retorikai 5letek:
- Érthetően, tisztán fogalmazzunk!
- Kerüljük a zavaros mondatokat, a mondatfelépítés legyen egyszerű!
- Egy mondat ne legyen hosszabb 13 szónál!
- Lassan, tagoltan beszéljünk!
- Minél többen hallgatnak minket, annál lassabban beszéljünk!
- Beszéljünk a megszokottnál sokkal hangosabban!
- Kerüljük az idegen szavakat, a rövidítéseket magyarázzuk meg!
- Tartsunk szüneteket! Legyen ideje a közönségnek megérteni, amit közölni akartunk.
- Előadásunk legelején csak akkor kezdjünk el beszélni, ha már csönd van.
- Hacsak nem vagyunk gyakorlott előadók, akkor az első 3-4 mondatot álmunkból felkeltve is tudjuk.
- Legyen barátságos a megszólításunk!
- Kerüljük a túlzott szerénységet, önmagunk leértékelését!
- Használjunk un. ”szónoki kérdéseket”! (Szónoki kérdésnek nevezzük azokat a kérdéseket, melyekre nem várunk választ. Pl.: „Miért is hangsúlyozom ezt ki Önöknek? Majd mi magunk válaszolhatjuk meg ezeket a kérdéseket.)
- Ne ködösítsünk és semmiképp ne lépjük túl a megadott időt!
Testünk jelzéseivel, vagyis a nonverbális kommunikációnkkal érzelmeket fejezhetünk ki, manipulálhatjuk a hallgatóságot, tudatalatti szinten tudunk hatni. Használjuk ki ezt is.
5letek a nonverbális kommunikációra:
- Gesztikuláljunk!
- Mosolyogjunk!
- Ügyeljünk a testtartásunkra!
- Ne legyen kéz a zsebben!
- A nyugodt testtartás szuverenitást kölcsönöz. Éljünk vele!
- A nyitott tenyér őszinteséget sugall.
- Nézzünk hallgatóink szemébe. Tartsunk szemkontaktust végig az előadás alatt. Igy kaphatunk legkönnyebben visszajelzést a hallgatóságtól. (Vajon figyelnek? Vajon értik?)
- Fordítsunk figyelmet a külső megjelenésre is. (öltözködés, haj, kéz ápoltsága)
Ne várjunk el azonban magunktól, hogy a fenn leírt elveknek azonnal és maradéktalanul megfeleljünk. Gyakoroljunk! Ha kell akár tükör vagy videokamera előtt is. S ha majd közönség előtt szerepelünk, hallgassuk vagy nézzük vissza előadásunkat- ha tehetjük- és tanuljunk a hibáinkból. Kérjük ki mások véleményét is, mi az, ami tetszett és mit tennének másként.
ui.: “Aki úgy beszél, hogy megértik, az jól beszél!”
/ Moliére /